Érte, ha kell, én hegyeket hordanék el, felnégyeltetnem, lassú tűzön megsüttetném magamat. Magamhoz ölelném és körbeszaladnám vele az egyenlítőt, bármit, hogy megmentsem, de egyszerűen nincs mit tenni. Csak a várakozás. |
Fülszöveg:
♡
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább…
Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.
Könyv információk: Eredeti mű: Anna Gavalda: 35 kilos d'espoir Eredeti megjelenés éve: 2002 80 oldal · ISBN: 9789631427066 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩⬇ ⇩⬇⇩)
Szerintem:
♡
Hogyan került a kezembe ez a könyv?
Nem hazudok, nem terveztem elolvasni, ám a „Igen nehéz, pontgyűjtős – könyves társas” kihívás havi fordulójába a gyermeksorsok témakör futott be és ez az egyik ajánlott könyv. Így kölcsönkértem, elolvastam és csak ajánlani tudom!
Dubosc Grégoire egy tizenhárom éves kölyök, aki hatodikos volt, aztán kirúgták a suliból… nem is szeretett odajárni. Ő barkácsolni szeret, sőt kifejezetten jó benne! A szülei nem kompatibilisek, így csak a zűrzavar van odahaza és a gyerek menedéke a nagyapja műhelye.Lehet ebből jó sztorit írni? Hááát… nem. - gondoltam fantáziátlanul.
És sikerült-e az írónőnek? NANÁ!
Az első pillanatban húztam a számat, aztán magával ragadott a nehezen tanuló gyerek története, helykeresése. A könyv megható, a vége felé elbőgtem magam. Összességében boldog vagyok, hogy a kezembe került ez a rövid, ám tartalmas történet. Én ezt tenném kötelező olvasmánnyá… lélekkönnyítő olvasmány.
Kedvenc: Léon apó és Léonland.
Értékelés: 5
Ajánlás: kiskölyköknek, nagykölyköknek, szülőknek, tanároknak, „csakúgy” felnőtteknek. Egy szülő, egy tanár vagy egy osztály annyira gyorsan tönkreteheti vagy helyrehozhatja egy gyerek életét…
A borító:
So-so. Nem értem, mi köze a könyvhöz és egészen másra gondoltam miatta, mint amiről a könyv szól, de nem is annyira rossz.
Borítók innen-onnan:
♡
Mostanában nem találtam olyan könyvet (bár nem is nagyon kerestem), amihez többféle borító is készült. Viszont ennek a történetnek többféle – jobb és rosszabb borítójú kiadása is van, szóval bemutatnám a kedvenceimet.
Illik a sztorihoz a 2003-as francia Viking Juvenile kiadvány borítója, mert egy sarkalatos pontot ábrázol:
A legtöbb köze a történethez az orosz 2009-es Флюид kiadóénak van:
Ez a rajzos borító is tetszik a francia Bloomoon 2013-as kiadásáé:
Kedvcsináló idézetek:
♡
– Ne sírj. Az már embertelen….
– Semmi bajom, Léon apó, csak az agyvizem csurog…
♡
Imént meséltem, hogy az iskolaszagtól hányingert kapok; hát az ittenivel meg nem tudok betelni, maga a boldogság. Kátrány, gépzsír, villanyradiátor, forrasztópáka, műgyanta, bagó és még mi minden. Valami fenséges. Egyik nap elhatároztam, lepárlom Sufniparfümnek. Hogy beszívhassam, mikor ver az élet.
♡
A szüleim a hajukat tépték, marták egymást. Tomboltak. Én meg mentem össze napról napra. Bemeséltem magamnak, hogy ha egészen kicsire összehúzom magam, úgy csinálok, mintha ott se lennék, talán tényleg meg is szűnök a végére és onnantól gondom egy szál se.
♡♡♡♡♡
Képgyűjtemény a Pinteresten – Random Pictures.
♡♡♡♡♡
