Ottolinának két saját gyűjteménye van, az egyik közülük a Páratlan Cipőgyűjtemény, amire különösen büszke. Amikor Ottolina egy új cipőt vásárol, a pár egyik darabját a gyűjteménybe helyezi, a másikat meg viseli. |
Fülszöveg:
Ismerd meg Ottolina Brown és legjobb barátja, Mr. Munroe történetét. Nincs oly trükkös talány, mely kifog e kettő furfangos agyán… Vakmerő és rafinált tolvaj garázdálkodik Nagy Város falai között, miközben értékes ölebek válnak köddé és cserélnek gazdát városszerte.
Valamit tenni kell… Gyönyörű kivitelű, letehetetlenül sodró történet.
Könyv információk: Eredeti mű: Chris Riddell: Ottoline and the Yellow Cat Eredeti megjelenés éve: 2007 Könyvmolyképző, Szeged, 2011 172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632451329 · Fordította: Ludman Anita · Illusztrálta: Chris Riddell | A sorozat részei: 2. Ottoline goes to School 3. Ottoline at Sea (elkaszált sorozat) |
Szerintem:
{
Már jó ideje nézegetem ezt a könyvet, de még csak most nem bírtam ott hagyni… A lehangoló, bár érdekes disztópiák mellé kellett valami új, valami aranyos és valami nagyon nem rémisztő!Ottolina története abszolút nem ijesztő. Ottolina a Nagy Városban él, a Borsszóró torony 24. emeletén a dadájával és legjobb barátjával, Mr. Munroe-val (aki engemet az Addams Family egy tagjára - Hogyishívják kuzinra - emlékeztet). A kislány szülei világutazó professzorok, akik gyakran küldenek haza titokzatos képeslapokat és felbéreltek mindenféle céget, hogy gondoskodjanak az otthoniakról! (pl.: Shika Mikah Takarító Szolgálat, 1000-erős Izzócsere Egyesület, Nyuszi Fészek A meg-, és beágyazó Brigád, satöbbi.) Szerencsére nagyon jó fordító kapta a munkát és odafigyelt arra, hogy ezek a humormorzsák magyarul is kijöjjenek.
Abszolút aprólékos történetről és nagyon kidolgozott munkáról van szó. A cipők mindig felemásak, az étkezésekkor a lámpák mindig újak és eltérő típusúak és a random képkitöltő oldalak is igényesek, egyediek. A képeslapok aktualitásának rejtélye nagyon fúrja az oldalamat. Pl.: reggel felkel a lány, mögötte egy ott felejtett esernyő és anyu képeslapján az utóiratban az áll, hogy pakolja el az esernyőt!
A történet remek, bár kiszámítható, de igazából nem is az a történet igazi veleje. A történet betekintést ad Ottolina és Mr. Munroe életébe, amiben hallgatóznak, gyűjteményt rendeznek, hajat/szőrt fésülgetnek, álca mesterkednek és igen, nyomoznak is. Bájos, humoros és szerethető történet!
Sajnos a könyvecske nem fogyott eléggé, így egészen esélytelen a folytatása… (2011-ben adták ki és 2015 van. Ennyi volt Ottolina idehaza, de ha valakinek az útjába kerül a könyvecske, szerintem ruházzon be rá – abszolút megéri!)
Értékelés: 5
Kitekintés:
{
A szerző és illusztrátor Chris Riddellt Neil Gaiman könyvei kapcsán ismertem meg, ugyanis előszeretettel készít hozzájuk random illusztrációkat, hivatalos borítót vagy illusztrálja az egész könyvet. Én odáig vagyok a stílusáért, bár a blogon felbukkant már a neve és nem mellette tettem le a voksomat!A Szerencsére a tej című Gaiman művet két művész illusztrációival is kiadták és bevallom én örülök, hogy Magyarországon nem Riddll, hanem a másik művész (Skottie Young) munkáit preferálták.
Mindazonáltal Chris Riddell a kedvenc illusztrátorom, mert a figurái egyediek, a rajzok alkalomadtán kiverik a cukiság faktor-mérőt, máskor pedig rémisztőek.
Kedvcsináló idézetek:
{
(…) Ottolina kiugrott az ágyból, és a Különleges Álcaöltözetek Szekrényéhez lépett. Ottolina ugyanis valódi Álcamesternő, ezt még egy oklevél is bizonyítja, amit a Ki-vagy-I Fortélyügyi Minisztérium állított ki a számára.
Brown professzor megajándékozta őt egy pompás, új felöltővel, Brown professzorasszony pedig nekiadta a napszemüvegét, és együtt utaztak haza az SS Trondheim nevű gőzhajó fedélzetén. Hogy elkerüljék a kínos kérdéseket, úgy döntöttek, Mr. Munroe legyen az új neve, ugyanis a régi norvégul valami olyasmit jelentett, hogy „kis szőrös mocsárlakó”.
{{{{{
